Chapter 14. ~ What the hell is this?

Sziasztok! Köszönöm a 25 feliratkozót ^^ 

Tudom, hogy nem volt egy ideje rész, de alig volt időm....

Mindegy a lényeg, hogy most van. Jó olvasást! 

Kérlek komizzatok! :D 7 komi és új!! :)

- Louis.... beszélnünk....kellene valamiről... - nyögdécseltem, miközben abbahagyta a nyakam csókolgatását.

- Nem ér rá?  - nyavalygott,  és  visszatért oda, ahol az előbb abbahagyta.

- Nem! - vittem fel kicsit a hangomat,  és arrébb toltam magamtól. - Ez... fontos. - haraptam be ajkaimat, és kerestem a legjobb szavakat arra, hogy elmondjam a világsztár barátomnak, lehetséges, hogy apa lesz.

- El, megijesztesz! - Hát még mennyire megfogod, ha elmondod neki. Szegény, nem elég, hogy a barátnője depressziós, még ráadásul lehet, hogy terhes is! - hangzott a kis hangocska a fejemben, ami nem először történik meg...Talán tényleg bekattantam. Vagy csak megviseltek az elmúlt napok....hetek. - Jól vagy, édes? - emelte fel, lehajtott fejemet, és farkasszemet néztem vele. Hogy tudtam valaha is belehazudni azokba a gyönyörű tengerkék szemekbe, amik tele vannak vággyal, és boldogsággal? Talán pont erre van szükségem. Nem mondhatom el neki. Még nem.

- Tudod mit? Igazából annyira nem is fontos... viszont hol is tartottunk? - vigyorogtam rá kacéran, mire ismét fölém emelkedett. - Basszus! Öhhhm Louis, van óvszered? - kérdeztem kicsit kínosan, mire furcsállva tekintett rám, de bólintott és leszállt az ágyról, de csak annyi időre, hogy elővegye a kotont a nadrágzsebéből. - Egyéb óhaj-sóhaj, vagy megbeszélni való? - jött vissza.

- Semmi. - mosolyogtam, majd az este folytatódott.....

***

2 nappal később, Pénteki nap

- Eleanor siess, mert itt hagylak! - kiáltotta Louis a nappaliból, amíg én a fürdőben intéztem az ügyes-bajos női ügyeimet. Azaz: arcmosás, alapozás, sminkelés, és fésülködés. A tükörbe nézve kissé sápadtnak találtam magamat, még az alapozó színétől függetlenül is úgy néztem ki, mint Hófehérke. Barna hajamat kiengedve hagytam, kényelmesen hullott a vállamra, nagy barna szemeimet a fekete szemceruzám segítségével emeltem ki, és egy alap sminket kentem magamra. - Megyek, megyek! - mondtam, és kimentem a fürdőből a bejárati ajtóhoz, ahol Louis fogadott 3 nagy bőrönddel a kezében. - Te egy bőröndbe csomagoltál, 2 napi cuccot? - kérdeztem ledöbbenten, majd felé tekintettem.

- Igen. Tudod, nekem nincs szükségem sminkre, összepasszoló fehérneműkre, és egyéb női dolgokra. - forgatta meg a szemeit, majd felvette a két hatalmas táskámat. - Tudod hozni az enyémet, vagy visszajöjjek érte? - kérdezte, én pedig addig kinyitottam az ajtót neki. 

- Szerintem elbírok vele. - mondtam, majd felemeltem, és már indultunk is. Kilépve az utcára a tavaszi szél hordozta virágok illata csapta meg az orromat. Kellemes idő volt, a nap hét ágra sütött, ami szokatlan egy olyan városban, mint London. - Odafagytál? - nevetett Louis, majd megráztam a fejemet, és a kocsi felé vettem az irányt. 

***

- El! El! Eleanor! - bökdöste a vállamat Louis.

- Mi van? - kérdeztem kómásan, még mindig csukott szemmel. A hosszú utak közben általában alszok.

- Megérkeztünk! - mondta. A szemeim hamar felcsillantak, és egyből az ablakon bámultam kifelé, amin keresztül meg is pillantottam a szüleim házát. Kiszálltam a kocsiból, és Louis már a csomagokat pakolta ki a csomagtartóból. Segítettem neki felvinni a lépcsőn, majd letettük a bejáratra. - Kész vagy? - kérdezte Louis,és megfogta a kezemet, ezzel maga felé fordítva.

- Amennyire lehet... - sóhajtottam, majd odahajoltam hozzá egy szűzi csókot lopva. Remegő kezekkel értem a csengőhöz, ami dallamosan kezdett el csöngeni. Nagyot nyeltem, amikor hallottam, hogy kattan a zár. Egy percen belül anya ácsorgott teljes életnagyságban előttem. Rövid barna haját a benti fények világították meg, magassarkú cipőm hiányától függetlenül is alacsonyabb volt, mint én. - Anya! Annyira hiányoztál! - mondtam, és gyorsan átöleltem. Magához húzott szorosan. A könnyeim majdnem kicsordultak. Majdnem.

- Te is hiányoztál, kicsim. - mondta majd elengedett.

- Helló Anna! - üdvözölte Louis anyát, és őt is megölelte. 

- Jó látni titeket! Gyertek beljebb! - invitált be minket, és a csomagunkat a kezünkbe véve léptünk be, szüleim rég nem látott nappalijába. 

- Apa? - kérdeztem a bőröndöt letéve, és körbenéztem a nappaliban.

- Valaki emlegetett? - hallottam egy mély férfi hangot, majd hátat fordítva apa állt tőlem pár méterre.

-Apuu!! - kiáltottam, odarohantam hozzá. Egyből szorosan magához ölelt, úgy ahogyan anya a bejáratnál. Louis csak tétován odament, és elengedtem apát. 

- Jó napot, Mr.Calder! - fogott kezet Louis-val. 

- Eleanor, a vendégszoba megnyitotta kapuit, lehet becuccolni. - jött ki mosolyogva anya az említett helységből.

- Louis, bepakolunk? - fordultam felé, mire csak bólintott. Megfogtuk a cókmókunkat, és becipeltük a vendégszobába. - Én szerintem kipakolok. - mondtam, és már el is kezdtem rendezgetni a ruhaneműimet. Mire végeztem, betoltam a fiókokat, és meglepődve néztem szét, mivel Louis már nem volt a szobában. Egy vállrándítással nyugtáztam a dolgot, majd a fürdőbe mentem, ellenőrizni a sminkemet, és a hajamat. Beálltam a tükör elé, és egy újabb alapozó réteget kentem fel magamra, hogy ne tűnjek ennyire sápadtnak. A végén még azt hiszik rosszul vagyok... Mondjuk, most hogy így mondom, nem érzem magamat valami frissnek, és üdének. - El, 5 perc és ebédelünk. - nyitott be Louis a fürdőbe. Hirtelen a szívemhez kaptam ijedtemben. - Meg akarsz ölni? - szólaltam fel.

- Nem állt szándékomban.. - mosolygott, majd közelebb lépett hozzám. - Te viszont nem festesz valami túl jól. Rendben vagy? - kérdezte. Nagyszerű. Akkor mit sem ér az alapozó. 

- J-jól vagyok. - dadogtam, amiből nem éppenséggel lehetett leszűrni, hogy ténylegesen komolyan beszéltem.

- Akkor gyerünk. - mosolygott, majd kézen fogva kisétáltunk a konyhába, ahonnan finom illatok szálltak ki. Jézusom, mennyire hiányzott anya főztje. 

- Üljetek le, mindjárt jövök én is. - mondta anya, miközben a leveses tálat rakta le az asztalra. Csak úgy sürgött-forgott a konyha, és az étkező között. Apa újságot olvasva üldögélt az egyik széken, fel sem nézve a friss hírekből. Louis és én egymás mellé ültünk le, és vártuk, hogy anya is végre lehuppanjon a helyére.

- Itt vagyok. - ült le apa mellé a hiányolt személy, és így teljes volt a kis családunk.

***

Az ebéd isteni volt. Evés közben is jól megvolt az összhang, megtaláltuk a közös témákat. Louis beszámolt a turnéról, és leginkább róluk beszélgettünk, na meg persze rám is áttértünk, de inkább próbáltam hárítani, nem pont ebéd közben akartam beavatni őket a titkomba. Amit rajtam kívül, körülbelül a fél világ ismer, ha valaki nem is biztos benne, legalább a pletykákból eldöntheti, hogy csak szenny, vagy igaz. Ez esetben a legutóbbi...

- Nagyon finom volt, anya. - dicsértem a főztöt, és felálltam a székből. Louis kérdően pillantott rám. Egyből levettem a nézésből a kérdést. Elmondod nekik?

Őszintén megvallva, én is ezen gondolkoztam. Lehet, hogy nem kellene, hisz ők nem vetették fel ezt a témát. Talán nem is látták az interneten? Nem hallottak róla semmit? Vagy, mi van, ha ők várják, hogy én számoljak be róla? Túl sok a kérdés, nincs elegendő idő, hogy választ adhassak. Vagy csak túl ideges vagyok? Na tessék, még egy kérdés...

Gondolkodni nem volt több idő, amikor hirtelen anya feltűrte a fehér bársony ingemet, és rám sem nézve, kérdezett, meglepődöttséggel a hangjában. 

- Mi a franc ez?